Csúza Horvátország északi részén, a baranyai Drávaszögben található meg, közel a Dunához és az eszéki országúthoz. A 696 lakost számláló község Pélmonostortól keletre fekszik, Vörösmarttal és Hercegszöllőssel szomszédos.

A XIII. sz.-ban már fennállt, birtokjogáért sokat pereskedtek. Egy része bodrogi várbirtokként beékelődött Baranya vármegye területébe. Korai okiratokban ekképpen említették: Chuza (1252), Chusach, Chuza (1266), Chuza (1301, 1307, 1313, 1325, 1334), Chusa (1370, 1381), Chwsa (1443), Chusa (1470). IV. Béla 1252-ben négy ekényi földdel, szántófölddel, dunai halászattal és egyéb tartozékokkal, amelyet öt falú közösen használt, Pósa fia Nána ispánnak adta, s határát leíratta. A következő birtokcserére 1266-ban került sor, amikor Nána a margitiszigeti apácáknak ajándékozta. 1301-ben Csúzai Pál nővérének, Venusnak és sógorának a Szent Mártonnak szentelt templom mellett egy telket adott hozzávaló szántófölddel, valamint a templomban való részesedési jog felével. A XV.sz.-ban Bodolához, s ezzel együtt Válpó várához tartozott. 1403-ban Sepsével, Vörösmarttal és más falvakkal az Órévi család résztujadonos és birtokos benne. 1554-ben a mohácsi szándzsák török urainak fizette az adót. A császári hadjáratok céljaira szolgáló avariz (kivételes adó) helyett a csúzai hitetlenek fejadót 21 ház után fizettek. 1564-ben a falu Perényi Péteré. 1570-71-ben 23 ház fizetett fejadót 60 akcse összegben, s ez időből fennmaradt az adófizetők névsora is. A török hódoltság idején sohasem néptelenedett el. Átvészelte a legsanyarúbb időket is. A XVII.sz.-ban ismét csinosnak mondják a falut, amelynek szőlőhegye kitűnő bort adott. 1714-ben a vármegyék uradalmak szerinti leírásában Savoyai Jenő bellyei birtokának tartozéka. A birtok 1697-es megalapításának kezdetétől hosszú időn át ez a hatalmas, az egész Drávaszögre kiterjedő domínium befolyásolta társadalmi-gazdasági fejlődését. 1852-ben kerül sor a jobbágyfelszabadításra. Végleges határa 1855 és 1914 között alakult ki: 860 katasztrális holdról 1719-re nőtt. Ennek a földterületnek a művelése, és a virágzó szőlészet adta meg a népnek a mindennapi kenyerét. 1894-ben 273 holdon termesztettek szőlőt. 1822-ben úgy jellemezték, hogy magyar lakossága van, lakói szántók, szőlők művelésével, halászattal, állattartással könnyítik sorsukat. 1836-ban jegyezték le róla, hogy földje gazdag, bora jó, marhatartása, halászata jövedelmes. 1895-ben 323 háztartást írtak össze.

A dualizmus idején komoly fejlődés volt tapasztalható: egymás után alakultak az egyletek, egyesületek. 1897-ben például a tűzoltók hozták létre szervezetüket. Az iparosok száma is évről évre gyarapodott: 1870-ben a lakosságot 3 kovács, 2 kovácslegény, 1 asztalos, 1 kádár, 1 kádárlegény, 1 szabó, 2 csizmadia és 2 bognár szolgálta. A megtermett gabonát három patakmalom őrölte meg, amelyek csak esőzések idején voltak használhatók. A századforduló táján a középbirtokosok és a kisbirtokosok voltak többségben. A napszámos réteget a lakosság negyed része adta. Nagy pusztítást okozott 1926-ban az árvíz, amely szinte az egész határt elöntötte. Jégesőveszélyes zónában fekszik: 1925-ben, 1935-ben, 1941-ben, 1961-ben a jég elverte a határt, és szinte a teljes termést megsemmisítette. A lakosság ragaszkodása a földhöz mindvégig megmaradt: 1981-ben népének 54,3 százaléka, azaz 457 fő alkotta az aktív keresők táborát. A mezőgazdasági aktív keresők száma 261 fő volt. Csúza népe közadakozásból 1897. július 5-én nagy ünnepélyességgel avatta fel a 12 méteres obeliszket, amelynek oldalára Kossuth Lajos színes domborművét helyezték el. A talapzatra ezt a felíratott vésték: Kossuth Lajosnak, az utolsó nemes és első polgárnak, ki örökké élni fog polgártársai szívében, Magyarország ezredéves fennállása alkalmából emelte Csúza község lakossága. A szoboravató ünnepség díszvendége Kossuth Ferenc volt. A múlt század húszas éveitől kalandos sors jutott az emlékműnek. Elbontották, a domborművet azonban sokáig rejtegették a csúzaiak. 1991-ben a művelődési otthon falán avatták fel újra. Csúza első megmaradt pecsétje 1772-ből való. 24 mm-es kör alakú, amelynek betűszalagjára vésték: SIGILUM PAGI CSUZA 1772. Középütt élével balra forduló ekevas látható, és madár, amely a csőrében hatalmas répaszerű növényt tart (talán szőlőt).A falu lakossága a XVIII. századi első megbízható összeírásoktól kezdődően folyamatosan növekedett. 1910-ben érte el a legmagasabb szintet, ekkor 1262 lakosa volt. Utána lassú apadás kezdődött, amely elsősorban a világháborúnak, a trianoni határrendezésnek volt a következménye. A fogyás nem állt meg, hanem fokozódott. A községnek 1941-ben 1209 lakosa van, 1971-ben 963 és 1991-ben már csak 792 személy él Csúzán. A legutolsó honvédő háború is hozzájárult a lakosság fogyásához, a 2001-ben végzett népszámlálás szerint már csak 696 lélek él a faluban. Csúza ma Eszék Baranya megye része. Horvát neve Suza, amelynek jelentése könny. Ez a forma a magyar névhez hasonló hangzású szóalak meglelésének eredménye.

A községben, két művelődési egyesületének köszönhetően élénk kulturális tevékenység folyikA csúzai Jókai Mór Kultúregyesület az 1882-ben alapított Csúzai Polgári Olvasóegyletet tekinti elődjének. Alapító-elnöke Ács Gedeon volt. Az egylet épülete nemcsak a könyvtárnak adott otthont, s nemcsak olvasóterem működött benne, hanem itt tartották a bálokat is, és színpaddal is rendelkezett. A színjátszás igen kedvelt volt a faluban több mint fél évszázadon keresztül. A két háború között a legjelentősebb rendezők Zsilli Dániel tanító, Berta Imréné, a lelkész felesége és Fischer János borbélymester, a világháború után pedig Pasza Rozália volt. A 40-es és 50-es évek fordulóján alakult meg a kultúregyesület, amely a csúzaiak körében akkor legnépszerűbb és legolvasottabb írónk, Jókai Mór nevét vette föl. Pasza Rozália, lelkes amatőrként, néptáncokat is tanított a gyerekeknek és az ifjúságnak. Akóruséneklésnek három korszaka volt Csúzán: az első világháború előtt Tarr Géza tanító, a két háború között Zsilli Dániel, 1983-tól pedig Veres Mária vezetett énekkart. Ez a kórus összeolvadt a vörösmartival, majd a rétfalusi énekkarral, és a Horvátországi Magyarok Szövetségének központi kórusaként szerepelt 1991-ig.

A Hajnalcsillag igen népszerű a gyerekek körében, a létszám 25 és 35 között ingadozik. Ők képezik a Csárdás utánpótlását. A csoport vezetője és koreográfusa O. Kettős Zsuzsanna.

A Pódium irodalmi színpad nemzeti és egyéb ünnepeink alkalmával rendezett műsorokban különböző zenés, irodalmi-történelmi összeállításokkal szerepel. Ezeket a műsorokat a Pódium vezetője, Dékány Zsuzsanna szerkeszti.

A Szivárvány rajzszakkör tagjai Belasity Timea, rajzszakos tanárnő vezetésével ismerkedhetnek a legkülönbözőbb technikákkal, s az alkotások tematikája is igen változatos. Részt vesznek különböző kiállítások megrendezésében, amelyeken egyrészt a szakkör munkái tekinthetők meg, másrészt a falu és a környék amatőr képzőművészei mutatkoznak be.

A Csárdás Művelődési Egyesület 1999. május 26-án a csúzai fiatalok kezdeményezésére alakult meg. A tervek szerint az Egyesület a csúzai és a környékbeli fiatalokat gyűjtené össze, és megszervezné a magyar néptáncok tanulását, gyakorlását. Szeretné ápolni a helyi hagyományokat, a magyar lakosság szokásait. A néptánccsoport fellépéseivel gazdagabbá teszi a helyi kulturális életet. Az egyesület elnökévé Fica Jánost választották. A tánccsoport vezetésére O. Kettős Zsuzsanna ének és zene tanárnőt kérték fel, aki azóta is eredményesen vezeti az Egyesületet. A koreográfus Kiss Gábor. Az Egyesületben 40 fiatal táncol. A táncosok csúzai, laskói, vörösmarti fiatalok.

Az Egyesület rövid idő alatt szép eredményeket ért el. Több helyen is felléptek, a legjelentősebb fellépéseik Zágrábban, Budapesten, Splitben, Pécsett, Sellyén, Komlón, Mohácson, Pellérden és Eszéken voltak. Fellépéseik alkalmával mindig nagy sikert arattak. Az Egyesület több alkalommal vendégül látott néhány kiváló tánccsoportot ( Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Csíkszereda, Népi Tánccsoport Sátoraljaújhely). A Csárdás 2000-ben megszervezte a horvátországi magyar néptánccsoportok nagysikerű találkozóját.

Az Egyesület a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének a védnöksége alatt működik.

A falu művelődési életében a kulturális tevékenység mellett fontos szerepet tölt be az oktató-nevelő munka is. Az általános iskola alsó négy tagozatába 20 tanuló jár, s az oktatást 2 tanító végzi. Az általános iskola felső osztályait a tanulók a Vörösmarti Általános Iskolában végzik.

A nőszervezet 1945-ben alakult meg, azóta szinte folyamatosan működik.

Az asszonyok minden héten összejöttek. A téli hónapokban csütörtökönként kézimunka-délutánokat tartottak, nyáron pedig vasárnap délután gyűltek össze egy kis fagylaltra, tereferére.

A temetések körüli gondok enyhítésére ravatalt és halottas kocsit készíttetett hozzávaló fekete bársony terítőkkel.

1980-ban egyedülálló akciót bonyolított le, a csúzai nők rákszűrését, s a szűrővizsgálat költségének a felét is vállalta. 90 asszony és lány vett részt ezen a vizsgálaton, s akinek szüksége volt rá, gyógykezelést és gyógyszereket kapott.

De amire a csúzai asszonyok a legbüszkébbek voltak, s amiért a legtöbben irigyelték őket, az a sok-sok felejthetetlen kirándulás volt. Látták Jugoszlávia olyan történelmi és kulturális emlékeit, mint Kragujevac vagy Duvbrovnik, és a természet olyan gyöngyszemeit mint a Plitvicei tavak vagy az Al-Duna. Bejárták az anyaország tájait, városait, megismerkedtek a történelem és a kultúra emlékeivel Budapesten, Egerben, Debrecenben, Szegeden, a Balatonon, de szerveztek kirándulást Erdélybe, és Bécsbe is.

Az Önkéntes Tűzoltó Testület 1897-ben alakult meg, kezdetben 24 taggal, és a parancsnok Tar Géza lett. Ettől kezdve a tűzoltóság folyamatosan működött, és mindig jelentős társadalmi szerepe volt a falu életében. Különösen Szűcs Ferenc vezetése alatt számos versenyen vettek részt és sokszor a legjobbak között voltak.

A falu a Hercegszőllősi Járáshoz tartozik, a község elöljárósága a Helyi Választmány, amely 5 tagból tevődik össze, és ennek egyik tagját választják meg elnöknek. A község polgármestere Pinkert Ida.

A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének is működik alapszervezete Csúzán.

Az egyházközségnek van egy régi úrasztali terítője (1720) . A lenvászonból, arany, ezüst és ekrű selyemszállal, laposöltéssel, tűfestéssel és száröltéssel varrott, úrihimzéses terítő közepét a csőrével kétfelől szívet tartó páros galamb díszíti. A páros galamb a terítő közepén lévő körirat csúcsán helyezkedik el. A köriratban az Ézsaiás LV. részének első verséből vett idézet olvasható, nyomtatott nagybetűkkel: "KIK SZOMJÚHOZTOK VEGYETEK BORT ÉS TEJET". A körirat belsejében nyomtatott nagybetűkkel ez áll: "ÉLETNEK KENYERE CHRISTUS ÉS ÉLŐ VIZ ANOA 172O

A háború befejezése után némi fejlődés tapasztalható a falu gazdasági életében. A lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozik. A községben két mezőgazdasági szövetkezet a „Pariter" és a „Podrum" működik. Több mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozás is alakult (Agrozoli, Agrostefann Sipos Mezőgazdasági Vállalkozás, Kováts István Családi Válalkozás), ezek földműveléssel foglalkoznak. A falu fölött elhelyezkedő hegyvonulat kedvező földrajzi fekvése és éghajlata lehetővé teszi a gyümölcstermesztést és a szőlőtermelést. Több hektárnyi területet ültettek be barack-, alma-, szilva-, meggy-, és körtefákkal. Szőlőtermeléssel szintén sokan foglalkoznak. A legelterjedtebb szőlőfajta az olaszrizling, de megtalálható a souvignon, chardonei is, ritkább a kékfrankos. Legújabban azonban több fajta vöröstbort termő szőlőt is telepítettek (Merlot, Cabarnet Souvignon, Burgundi)

A falusi turizmusra is lenne lehetőség, de ez még gyermekcipőben jár. Talán a faluvégi megtalálható „Kovács csárda", amely finom ételeiről híres és a község központjában lévő „Piros csizma" vendéglő többeket is ösztönöz majd a falusi vendéglátással való foglalkozásra.

A debreceni főiskola tanulói listáján szerepel 1700-ban Samuel P. Csúzai neve. A falu legnevezetesebb személye azonban Ács Gedeon.

Ács Gedeon 1819. augusztus 31-én született Bellyén. Két év múlva édesapját Ács Lászlót Laskóra helyezték lelkésznek. Innen, a laskói parókiáról indult tanulni Kecskemétre, Debrecenbe a két Ács-fiú, Gedeon és Zsigmond. Ács László mindkét fiából papot nevelt. Az idősebb fiú, Gedeon, teológiai tanulmányai befejezése után hazakerült Laskóra.

A fiatal lelkész a hosszú téli estéken sokat olvas, és olvasmányairól jegyzeteket készít. Előszóként ezt írja füzetébe: „A legkülöbneműbb jegyzetek, anekdóták, versek lesznek tartalma ezen füzetnek. mi szépet olvasok, részenként, kivonatban, vagyha rövidebb, egészen is kiírom, s mintegy naplóul tekintve e füzeteket, közben iktatandom talán egyes észrevételeimet..."

A békés falusi mindennapok azonban hamarosan megváltoznak. 1848 forradalmi lelkesedése a fiatal lelkipásztort is magával ragadja, Híveit is harcra buzdítja a habsburgok ellen, a szabadságért. Naplójában nem említi a szabadságharc alatti tevékenységét, de a forradalom bukása után az osztrákok elfogták és bebörtönözték. Hívei közbenjárására kiszabadult, és önként követte Kossuthot a száműzetésbe. Törökországban így szerepel a kormányzó lajstromában: „Udvari káplán, Ács Gida Úr, kapitányi ranggal".

Törökország után az Egyesült Állomokba költözött, s a hontalanság tizenkét évéből itt töltött el kilencet. Itt írta naplójegyzeteit és visszaemlékezéseit az emigráció híres alakjairól: Kossutról, Bemről, Mészáros Lázárról; a törökországi száműzetés keserves és humoros eseményeiről, az amerikai élet mindennapjairól; de gyakran felidézi az otthoni tájat, embereket is.

Sok nyomorgás, hányattatás után 1861-ben hazahozta a honvágy. Szívesen ment volna vissza Laskóra, hívei is örömmel fogadták, de a hely már be volt töltve. Ekkor kapta a meghívást a csúzaiaktól, s elfogadta. 1862-től a csúzai egyházközség lelkipásztora. Új fejezet kezdődött ezzel az életében.

Szellemi erejét, fogékonyságát nem veszítette el a nehéz évek alatt. Sokat olvas, gyarapítja műveltségét, s folytatja Laskón megkezdett feljegyzéseit. Ezek a feljegyzések rendkívül sokoldalú érdeklődését, széles látókörét bizonyítják. Nem lehetett véletlen, hogy rövidesen az egyházmegyei tanügyi bizottság elnöke lett. A tanítói értekezletek fennmaradt jegyzőkönyveiből kitetszik, mennyire a szívén viselte az oktatás és nevelés színvonalának emelését.

Ács Gedeon nemcsak műveltségével, tapasztalataival, tekintélyével segítette az iskolát, de anyagilag is. 472 forint 52 krajcár volt az az összeg, „ melyet a lelkész egyházközségi s iskolai könyvtár alapra nagyobb részint sajátjából rakott össze" – áll a régi jegyzőkönyvben. Ennek az alapnak a kamatait az oktatás fejlesztésére és a szegényebb sorsú gyermekek segítségére fordították /tandíj, tankönyvek /.

Szintén az ő nevéhez fűződik a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe való belépés is 1886-ban.

Élete példa arra, hogyan kell önzetlenül fáradozni egy közösségért, annak anyagi, szellemi és erkölcsi fölemelkedéséért; hogyan kell az embernek minden tehetségét, szorgalmát népe gazdagítására, művelésére, értékeinek gyarapítására áldozni.

A faluban született Sebestyén Jenő, aki tanulmányait a budapesti Teológiai Akadémián és a hollandiai utrechti egyetemen folytatta. Később a dogmatika professzor lett Budapesten. Fő műve: A Református dogmatika.

Csúzán született dr. Tóth Lajos tanár, akinek egyetemi oktatótevékenysége mellett pedagógiai jellegű írásai is megjelentek, továbbá a „Letűnt világok tanúja” című könyve.

Frissítve: 2006-04-30

 design by János Szklenár